Versek


Napnyugta

Szeretem, amikor Gyengéd érintéssé Szelídül A napsugár Diadala És halk csókot Lehelve a hegyek Ormára Búcsúra emeli Láthatatlan Kezét. Ezernyi zaj olvad Halk nesszé - Tücsökkórussá Változik a madárdal És a kéklő hegyek sötét köpenyt öltenek: Akár a lélek Aki csendesen Búcsút int a mának, ...

Regölő

Tavaszodjon Jöjjenek a gólyák, fecskék - Csiripelésük A tágas ég vásznát Kékre fesse Mosolygó nárciszok, Szelíd tulipánok szirma Gyöngyujjával a kertet Selymesre hímezze Űzzék el a jeget tőlünk: Tavaszodjon A hó uszálya Messze takarodjon Erdő, mező, völgy, Fekete földes temetők tüdeje Könnyű reményt, Áprilisi fohászt ...

Látogatás

Puha emlékek Párnáján Hajtom álomra a Fejem Alakod Mint a Virágillat a Bárányfelhős Égen Repül Felém Vattacukros Gondolatok Hintaján És ahogyan Megízlelem A szétomló Mézet Közelséged Gondtalan mosoly Édes csend Bár érzem, hogy Csak pár pillanat És lényed Elolvad Tovatűnik A kacér nyári Szellő Szárnyán ...

Remény

Lobogó farkú Nyerítő paripán Rohanok a múltba A széttépett emlékek Mint a pókháló Az ajtó mögött Befonják a hangom Átölelik lényem Aranykalitkába Zárt vendég minden Szent gondolat S ahogy a félhomály Halk szavú álmot simít Homlokomra A pajkos remény Visszaint neki: Ki tudja, talán Szél ...

A szél

Téli alkony Néma ölelése Zárt lakatot A házra Esteledik Feltámad a szél Jeges kacaja Végigfut a kerten Derékon kapja a Szélharangot Az megremeg Ijedten kalimpál Tompa szava Nyári meleget idéz: Nagynénje Becéző napsugár S az orkán nyargal Tovább Rápirít a fenyőág: Lassabban, kicsit, Testvér Sokáig ...

Gyertya

Gyertyát gyújtottam Nyúlánk fénye Lábujjra állva Libbent a nappali Csendjében Sergecő lángja Életre kelt Rég elmúlt Pillanatok suhantak A szobába és Ahogyan a lángot bámultam Táncra kelt a tegnap Gyerekkor gondtalan Kacaja üdvözölt Lépkedtek az ünnepek felém Karácsonyi gyertyafény Áhitata: sziveket Átjáró, mosolygó, Betlehemi láng ...

Várakozás

Ólomlábakon Vánszorog az idő Fénytelen másodpercek Örökkévalóságában Suttogom Litániám Február jeges marka tart fogva Talán soha többé nem Lesz tavasz Ki szórja el a remény Szirmait, ki fon a ködből Bágyadt napsütést Amely szelíd mosollyal Köszönti a fáradt dombokat Hol vannak a meleg örömkönnyek Amelyek ...

Vízesés, télen

Januári éjjel Hótündér ruhája Lebbent A csobogó vízesés Csipkésre fagyott Bágyadt hajnali Napsugár suttogott Ébresztőt neki - hiába Fenyőág rezzent: Rozsdabarna mókus Nyúlt kíváncsian feléje Szomjas tán De a vízesés nem bánta Hótündér fátyla ölelte: Friss takaró selyme Simította rá halk szavát És a földben ...

A múlt

Fehérre mosott Ünnepi abrosz A múlt Rég megsárgult Foltjai Mint a patyolat Nézem ahogy Aranyló Fénnyel Eloszlik A napsugár Az asztalon Nyájas ünnep Integet felénk Cseng a múlt Hívó szava Vasárnapi ebéd Gőzölgő húsleves És jön az emlékek Hada Hosszú menetben Akár a fáradt katonák ...

Hajnal

Kék és rózsaszín Szalagból Font magának Pántlikát Az ég S amint a szelíd Hajnal elpirult Megnyílt a hatalmas Kapu És habos felhők Tolakodtak Felénk Mint boltban Sorbanálló Nénikék, akik Frissen sütött Zsemle illatára Vették le a fogasról A szatyrot Vajon mindenkinek jut-e Gőzölgő kakaója Mellé ...

Télvirág

Tél derekán Virág nyílt S fölötte a kopár Topolya altatódalra Emelte fekete ágait Aludj még Hiszen a tél Ezernyi arcán Csak futó mosoly Suhant végig - Bágyadt napsugár Bókolt neki De a kis virág Nem hallotta Apró szirmait - Mesebeli selyemből Szőtték talán - Áttetsző, ...

Szán

Decembert ír a Naptár Fáradt gondolatainkat Adventi subába Öltöztetjük Bársonypados szánon Suhanunk végig A képzelet szárnyán Bolyhos sálba burkolózva Meleg leheletünk Homlokon csókolja A fagyot, szelet S ahogy megszelídült lélekkel, Akár a kápolna kis harangja, Nyugtázzuk Magunk körül a világot A téli táj szent csendje ...

Pöttyös

Nem mindenki Szereti a Pöttyöset Van, aki pajkos Gondolatait Az élénk színek Kavalkádjában Leli meg És van olyan Aki csíkos pizsamában Köszönti a hajnal Szent csendjét Gőzölgő kávéját Lila csészéből Issza Én se zenghetek hát Himnuszt arról Hogy mi a Legszebb Amikor Napsütéses vasárnap Délutánokon ...

Ősztündér

Holdvilágos éjszakán Ősztündér szárnya Rebben Huhogó baglyok Hápogó vadkacsák Mellett Rokolyája selyme Lebben Üres a tópart - Homokból Várat nem épített Ma már senki sem Sötét víz csillan A hullámok Szava halk A tündér fénylő Tükrében Fésüli haját Deres Álmokat sző A hold Őszi csendet ...

Ősz

Az őszi madárfüttyel Kalandozott Távolra lelkem A hegyeken túlra Ahol örök nyár Húzza ajkát Csábító mosolyra Ahol nincs őszi Falevél és hűsítő Hullámokról mesél A parti szél Fénylő kagylókkal Játszik a homok és A kéklő égbolt múzsája Örök nyáresti Szerenádot remél De ahogy szemem Az ...

Tánc

Szabad egy táncra Susogta a szél És a délceg Nyárfák Illedelmesen Meghajoltak Előtte Fehér ágaik Megrezdültek A holdfényben És ahogy szárnyra Keltek az aranysárga Levelek Zizegő üzenetet Üzenetet szórtak Szét az égen Csak a károgó Varjú hallotta Talán Az őszi szél Makacs Szavát Szerelmi vallomását ...

Nyári patak

Ezüstösen Csobogó Hegyi patak A lélek Ahol kristálytiszta Hangon Csilingel Ölelésed Lusta nyári délutánon Lágy szavak Hullámoznak Halkan S apró halacskák Játszanak pajkosan Szerelmed Hűs, frissítő Vizében Még aranyló Napsugár hint Homlokunkra Csókot És napbarnított Ábrándokból Köt búzakévét A nyár De tudom, jönnek majd Hűvös ...

A hegyem

Magasra emelt Kékellő ereje tornyosul Előttem Csipkés ormai Homlokon csókolják Az eget Vajon mennyi millió Évről tudna mesélni Halkan Szitáló esőről Lángoló vulkánról Szívében az ezernyi Titkot Vajon Ki érti meg A ahogy gondolataim Szerelmesen Függenek Szelíd tekintetén Érzem: évmilliók Nyugalma Lágy hangon üzen Békés ...

Gondviselés

Amikor tompa hangon Kongó üres Lábas a lelkem És távoli zajokból Gyúrok hóembert A téli világban Ahol semmi más Nincs csak Megfagyott szívek Hó és jég Hatalmas hógolyó Formálódik Parancsszóra Daliásan Vigyázba áll Szalutál S ahogy a piros sál Szánalmasan Lengedezik nyakán Száját gúnyos Mosolyra ...

Egy magyar hazafi halálára

A feltámadás Ünnep Annak Akit az angyalok Láthatatlanul Emeltek magasra Akinek magyar Szívdobbanását Mindnyájan Hallottuk És akinek Tulipános Ládájában Hazaszeretete Díszmagyarja Mellett Hol legnagyobb Kincseit őrizte Lelket szító Fáklyaként Lobbant fel a Trikolór Vasárnapi Ebédet Ízes szavakból Főzött Nekünk Szeretete Szolgálta fel Melléje Fénylő Rigmusokkal ...