Szeretem, amikor
Az alkonyba hajló nyári nap
Gyengéden karjaiba
Öleli a világot
És a kis tó rejtelmes
Csillogással mosolyog
Mintha egy nagy titok
Birtokában lenne,
Amit csak
Ezüstpikkelyes
Halacskák hűs teste
Sejt talán
A havas hegyek
Koszorúként
Borulnak a tájra
Némán figyelik az erdőt, őzet –
Mennyi minden változott
A természet színpadán
Hó, jég, vulkán haragja,
Dobok ritmusa,
Lobogó tábortűz,
Zászlók, utak, célok,
Aranykeretes álmok,
Porrá égett csalódások
Fenyőket tövéből kivájó
Vihar fölénye,
Megszületett életek
Naiv békéje,
Távolra száműzött,
Összehajtogatott és
Eldobott remény
Mennyi mindent láthatott a táj –
A hegyek, a magas fák
És ezernyi titkok őrzője
Szellő barátja,
Fénylő halacskák öröme:
A szelíden mosolygó
Lenyugvó, nyári
Napsugár