A templom hideg köve
Üdvözli lépteim,
Mint régi ismerőst
A szentély félhomálya
Tömjénesen mosolyog
Mintha valami nagy titok
Birtokában lenne
Ami meghaladja
A ködös értelmet
Szívünk szeretetét
Alleluják áhitatában
Fürdőző misztérium
Megmagyarázhatatlan
Leple a múltnak
Zizzenő pergamen
Kőedény
Amely nem törik szét
A ma súlya alatt
Frissen sült cipó melege
Sebeinket betakaró
Puha paplan
Évszázadokat átölelő
Ígéret sóhaja
Poros lelkekben ébredő
Reménysugár
Fehérre mosott kendő
Könnyeink szent őrzője
Isten