A tél asszonya
Sugár, délceg
Halvány arca vonásait
Hópelyhek becézik
Jeges tekintete
Tó fagyott tükre –
Ezer szolga féli
És amikor
Habos felhőágyán
Hideg szemhéja
Felnyílik,
Szobalánya
Köntöse után nyúl
Kesztyű lebben
Kincse fénylik
Jégkönnyekből
Fűzött gyöngysora
A komorna ujjai
Között siklik
Felcsatolná –
De az ékszer
Sima márványra
Koppan
És ahogy kristálya
Ezer irányba
Gurul szerteszét
Csillogó, apró
Gyöngyként
Szóródik, pattog
A jégeső
Mezőre
Kerti virágra
Egy füllesztő nyári
Délután