A dombon túl

Esteledik

A fáradt januári égre
Szürke felhők simulnak
Mint az anya ölére
A gyermek

A természet színpadán
Sanzont dúdol a tél

Megrázza szakállát
És habos pelyhek
Szállnak alá megadóan

Vajon mennyi havat
Mondanak

Gondolataim a
Dombon túlra
Osonnak

Ahol a téli égbolt
Ezüstös fénnyel és
Hóeséssel
Öleli magához a távoli
Falut, kertet,
Temetőt

Néma csend tépi darabokra
Lelkem foszlányait

Az én anyám is ott fekszik
A dombon túl
A fehér hótakaró alatt
Valahol