A kudarcba – illetve a lábtörésbe – fulladt nagy nap után Katica a szoba négy fala között töltötte napjait. Járkálni nem tudott, repülni nem bírt – olyan nehéz volt a lábán a gipsz, hogy hiába emelkedett a levegőbe, az minduntalan lehúzta a földre. Naphosszat üldögélt hát, rádiózott, vagy barátaival beszélgetett, akik minden nap meglátogatták. Méh Ildi főzött neki: kis kosarába levéltetveket is gyűjtött Katicának, hadd csemegézzen, hadd erősodjon a beteg.
Harkály bácsi olvasnivalóról gondoskodott számára. Így történt, hogy egy verőfényes délután, a Kerek Rét Hírlap ünnepi kiadását lapozgatva Katica ráakadt egy naptárra. Díszes betűk formázták a hónapok neveit, a napok pedig aranyszínűvel voltak nyomtatva.
– Lássuk csak, mi van ma: június hetedike… Június hetedike?! De hiszen akkor hamarosan itt van Ildi születésnapja! – derült föl arcocskája.
Gyorsan kiszámította, hány nap van még hátra a nagy ünnepig és máris szőtte a terveket, mivel lephetné meg barátnőjét.
– Festek neki egy gyönyörű képet a kedvenc vadrózsabokráról! Annak biztosan nagyon fog örülni! – tárta ki szélesre a konyhaszekrény ajtaját, festékkészletét keresgélve. – Itt kell valahol lennie…
– Hahó, Katica, bejöhetek? – hallatszott egy hang kívülról. – Harkály bácsi vagyok, képes magazint hoztam neked, meg kuglófot. Harkály néni sütötte, még meleg…
Miután Harkály bácsival meguzsonnáztak, Katica beavatta őt tervébe.
– Nagyszerű ötlet! – dicsérte meg Harkály bácsi, aki azt is felajánlotta, hogy szépen be is keretezi a festményt.
A törött lábú katicabogár még aznap hozzáfogott a nagy műhöz. Rózsálló bokrot festett, telistele virágokkal. Ragyogó napsugarak csillantak meg a szirmokon, a kéklő égen bárányfelhők úsztak. Amikor kész lett, Harkály bácsi gyönyörű, faragott keretbe illesztette. Egy hétpecsétes titkot is megsúgott neki: mások is meglepetést készítenek Ildinek.
Másnap Katica gondosan rózsaszín papírba csomagolta az ajándékot. Épp a szalagot kottötte rá, amikor megérkeztek Harkályék. Mézes születésnapi tortát hoztak, egyenesen Harkály néni konyhájából.
– Csodálatos! Ildi percek múlva itt lesz, mindjárt kilenc óra! – örült Katica.
Hamarosan kopogás hallatszott az ajtón.
– Jó reggelt, Katica! Ébren vagy már? Méh Ildi vagyok, jöttem neked reggelit készíteni.
– Ébren, csak gyere be!
Ildi gyanútlanul lépett a szobába.
– Boldog születésnapot! – kiáltották kórusban.
– Boldog születésnapot! – hallatszott kintről is.
Meglepetten fordultak hátra. Az ajtón betódultak a köszöntők: a Veréb család, Pocokék, Hangyáék, Pók Pali és Szöcske Peti. Hangosan éljenezték Ildit és puszit nyomtak az ünnepelt arcára, aki csak szótlanul állt a meglepetéstől, akár egy sóbálvány.
– Ajándékot is hoztunk neked!
Szöcske Peti és Pók Pali mezei virággal kedveskedtek. Hangyáék mézes limonádét ajándékoztak, díszes üvegben. Pocokné puha, meleg zoknit kötött Ildinek, hogy akkor se fázzon a lába, ha hideg időben repül valahová. Verébék születésnapi köszöntőt mondtak.
– Tessék, ez az én ajándékom, neked festettem. Harkály bácsi keretezte be ilyen szépen – adta át a masnis csomagot Katica.
Ildi ujjongott örömében.
– Milyen gyönyörű ajándék! Milyen kedvesek vagytok mindnyájan! Köszönöm! – örvendezett.
Csak később, mikor már az asztalnál ültek, súgta Katicának két tortaszelet között: – Gyönyörű az ajándékod. Tudod, talán festőnek kellett volna menned, bűvésziskola helyett…
Katica kuncogva bólogatott és nagyot kortyolt a limonádéból.