Az őszi madárfüttyel
Kalandozott
Távolra lelkem
A hegyeken túlra
Ahol örök nyár
Húzza ajkát
Csábító mosolyra
Ahol nincs őszi
Falevél és hűsítő
Hullámokról mesél
A parti szél
Fénylő kagylókkal
Játszik a homok és
A kéklő égbolt múzsája
Örök nyáresti
Szerenádot remél
De ahogy szemem
Az őszi pókhálóra
Téved
Lelkemben sárguló
Levelek fonódnak
Koszorúvá ahogy
Szárnyra kel az
Igézet
És ragyogó almák
Mosolyában
Verődik vissza
Október gyengéd
Ölelése
A végtelen kék
Ég tengerén
Szelíd hullámokból
Fon szeretetteljes
Felhőket az ég
Az ősz mégis
Mégis
Mégis
Csodaszép