Magasra emelt
Kékellő ereje tornyosul
Előttem
Csipkés ormai
Homlokon csókolják
Az eget
Vajon mennyi millió
Évről tudna mesélni
Halkan
Szitáló esőről
Lángoló vulkánról
Szívében az ezernyi
Titkot
Vajon
Ki érti meg
A ahogy gondolataim
Szerelmesen
Függenek
Szelíd tekintetén
Érzem: évmilliók
Nyugalma
Lágy hangon üzen
Békés kis tavat
Ringatva az ölében –
Szivárványos
Halacskák
Hűvös teste csobban
És megáll az idő
Amint
Szemem
A hegy ormain
Megpihen
Kékellő csendje
Balzsamként
Oszlik szerte
Lelkemen