Amikor tompa hangon
Kongó üres
Lábas a lelkem
És távoli zajokból
Gyúrok hóembert
A téli világban
Ahol semmi más
Nincs csak
Megfagyott szívek
Hó és jég
Hatalmas hógolyó
Formálódik
Parancsszóra
Daliásan
Vigyázba áll
Szalutál
S ahogy a piros sál
Szánalmasan
Lengedezik nyakán
Száját gúnyos
Mosolyra húzza
Szürke gondolataim
Havas esőként
Szitálják
Lényemet a
Világra
Vajon
Ki építette
Az első
A hóembert
Miért piros a sál
És nem fekete
Merre halad az
Aki semerre se mozdul
Millió kérdés
S hangod
Egyetlen válasz
Zöldellő tisztáson
Csörgedező
Patak
Békét simító kéz
Nyugalom
Ahogy a távoli eső
Neszével suttogod:
Meglátod majd
Amikor elolvad a
Hóember
És virágba borul
A tavaszi
Rét