Esteledik
A fáradt januári égre
Szürke felhők simulnak
Mint az anya ölére
A gyermek
A természet színpadán
Sanzont dúdol a tél
Megrázza szakállát
És habos pelyhek
Szállnak alá megadóan
Vajon mennyi havat
Mondanak
Gondolataim a
Dombon túlra
Osonnak
Ahol a téli égbolt
Ezüstös fénnyel és
Hóeséssel
Öleli magához a távoli
Falut, kertet,
Temetőt
Néma csend tépi darabokra
Lelkem foszlányait
Az én anyám is ott fekszik
A dombon túl
A fehér hótakaró alatt
Valahol
🥺🥲