Napnyugta

Szeretem amikor
Gyengéd érintéssé
Szelídül
A napsugár
Diadala

És halk csókot
Lehelve a hegyek
Ormára

Búcsúra emeli
Láthatatlan
Kezét.

Ezernyi zaj olvad
Halk nesszé

Tücsökkórussá
Változik a madárdal

És a kéklő hegyek
sötét köpenyt öltenek.

Akár a lélek
Aki csendesen
Búcsút int a mának

Lágy sóhajjal
Távozik a fény

Az utolsó sugarak bíbora
Halvány
Köszönetet
Suttog

Még egyszer átöleli
A tájat
És nyugovóra
Tér

Fátylat fon a sötétség
Puha szellők szárnyán
Érkezik az éj