Versek

Gyertyát gyújtottam Nyúlánk fénye Lábujjra állva Libbent a nappali Csendjében Sergecő lángja Életre kelt Rég elmúlt Pillanatok suhantak A szobába és Ahogyan a lángot bámultam Táncra kelt a tegnap Gyerekkor gondtalan Kacaja üdvözölt Lépkedtek az ünnepek felém Karácsonyi gyertyafény Áhitata: sziveket Átjáró, mosolygó, Betlehemi láng ...

Ólomlábakon Vánszorog az idő Fénytelen másodpercek Örökkévalóságában Suttogom Litániám Február jeges marka tart fogva Talán soha többé nem Lesz tavasz Ki szórja el a remény Szirmait, ki fon a ködből Bágyadt napsütést Amely szelíd mosollyal Köszönti a fáradt dombokat Hol vannak a meleg örömkönnyek Amelyek ...

Januári éjjel Hótündér ruhája Lebbent A csobogó vízesés Csipkésre fagyott Bágyadt hajnali Napsugár suttogott Ébresztőt neki - hiába Fenyőág rezzent: Rozsdabarna mókus Nyúlt kíváncsian feléje Szomjas tán De a vízesés nem bánta Hótündér fátyla ölelte: Friss takaró selyme Simította rá halk szavát És a földben ...

Fehérre mosott Ünnepi abrosz A múlt Rég megsárgult Foltjai Mint a patyolat Nézem ahogy Aranyló Fénnyel Eloszlik A napsugár Az asztalon Nyájas ünnep Integet felénk Cseng a múlt Hívó szava Vasárnapi ebéd Gőzölgő húsleves És jön az emlékek Hada Hosszú menetben Akár a fáradt katonák ...

Kék és rózsaszín Szalagból Font magának Pántlikát Az ég S amint a szelíd Hajnal elpirult Megnyílt a hatalmas Kapu És habos felhők Tolakodtak Felénk Mint boltban Sorbanálló Nénikék, akik Frissen sütött Zsemle illatára Vették le a fogasról A szatyrot Vajon mindenkinek jut-e Gőzölgő kakaója Mellé ...

Tél derekán Virág nyílt S fölötte a kopár Topolya altatódalra Emelte fekete ágait Aludj még Hiszen a tél Ezernyi arcán Csak futó mosoly Suhant végig - Bágyadt napsugár Bókolt neki De a kis virág Nem hallotta Apró szirmait - Mesebeli selyemből Szőtték talán - Áttetsző, ...

Decembert ír a Naptár Fáradt gondolatainkat Adventi subába Öltöztetjük Bársonypados szánon Suhanunk végig A képzelet szárnyán Bolyhos sálba burkolózva Meleg leheletünk Homlokon csókolja A fagyot, szelet S ahogy megszelídült lélekkel, Akár a kápolna kis harangja, Nyugtázzuk Magunk körül a világot A téli táj szent csendje ...

Nem mindenki Szereti a Pöttyöset Van, aki pajkos Gondolatait Az élénk színek Kavalkádjában Leli meg És van olyan Aki csíkos pizsamában Köszönti a hajnal Szent csendjét Gőzölgő kávéját Lila csészéből Issza Én se zenghetek hát Himnuszt arról Hogy mi a Legszebb Amikor Napsütéses vasárnap Délutánokon ...

Holdvilágos éjszakán Ősztündér szárnya Rebben Huhogó baglyok Hápogó vadkacsák Mellett Rokolyája selyme Lebben Üres a tópart - Homokból Várat nem épített Ma már senki sem Sötét víz csillan A hullámok Szava halk A tündér fénylő Tükrében Fésüli haját Deres Álmokat sző A hold Őszi csendet ...

Az őszi madárfüttyel Kalandozott Távolra lelkem A hegyeken túlra Ahol örök nyár Húzza ajkát Csábító mosolyra Ahol nincs őszi Falevél és hűsítő Hullámokról mesél A parti szél Fénylő kagylókkal Játszik a homok és A kéklő égbolt múzsája Örök nyáresti Szerenádot remél De ahogy szemem Az ...

Szabad egy táncra Susogta a szél És a délceg Nyárfák Illedelmesen Meghajoltak Előtte Fehér ágaik Megrezdültek A holdfényben És ahogy szárnyra Keltek az aranysárga Levelek Zizegő üzenetet Üzenetet szórtak Szét az égen Csak a károgó Varjú hallotta Talán Az őszi szél Makacs Szavát Szerelmi vallomását ...

Ezüstösen Csobogó Hegyi patak A lélek Ahol kristálytiszta Hangon Csilingel Ölelésed Lusta nyári délutánon Lágy szavak Hullámoznak Halkan S apró halacskák Játszanak pajkosan Szerelmed Hűs, frissítő Vizében Még aranyló Napsugár hint Homlokunkra Csókot És napbarnított Ábrándokból Köt búzakévét A nyár De tudom, jönnek majd Hűvös ...

Magasra emelt Kékellő ereje tornyosul Előttem Csipkés ormai Homlokon csókolják Az eget Vajon mennyi millió Évről tudna mesélni Halkan Szitáló esőről Lángoló vulkánról Szívében az ezernyi Titkot Vajon Ki érti meg A ahogy gondolataim Szerelmesen Függenek Szelíd tekintetén Érzem: évmilliók Nyugalma Lágy hangon üzen Békés ...

Amikor tompa hangon Kongó üres Lábas a lelkem És távoli zajokból Gyúrok hóembert A téli világban Ahol semmi más Nincs csak Megfagyott szívek Hó és jég Hatalmas hógolyó Formálódik Parancsszóra Daliásan Vigyázba áll Szalutál S ahogy a piros sál Szánalmasan Lengedezik nyakán Száját gúnyos Mosolyra ...

A feltámadás Ünnep Annak Akit az angyalok Láthatatlanul Emeltek magasra Akinek magyar Szívdobbanását Mindnyájan Hallottuk És akinek Tulipános Ládájában Hazaszeretete Díszmagyarja Mellett Hol legnagyobb Kincseit őrizte Lelket szító Fáklyaként Lobbant fel a Trikolór Vasárnapi Ebédet Ízes szavakból Főzött Nekünk Szeretete Szolgálta fel Melléje Fénylő Rigmusokkal ...

A fázós ablakra Jégvirág simult Tél törékeny csontváza Átlátszó Csoda - Ezernyi szilánkból Hajlott Ölelésbe A természet Fagyos üzenete S a januári reggel Fáradt mosolyra Fakadt Nézd, mire képes A tél az Igyekezet Egyetlen Sóhaja Nélkül Mennyi Gyönyörű Tett, eszme És szeretet Tudna Törékeny Csodává ...

A két ünnep között Lábujjhegyen jár Az idő Óvatosan lépked Nehogy Megzavarja a karácsonyi Álomba fonódott Napokat Amelyek fenyőillatú Koszorú képében Pillantanak a világra Az égből Az isteni kegyelem ezer sugarát Hintette makacs Fejeinkre A gondviselés S mi félretettük gondjainkat Sóhajainkat Foszlós kalácsot sütöttünk Panaszainkból ...

Ébredezik a város Fehér porcukorral Hintette be A decemberi ég Ajándékként Nyújtotta át Nekünk talán Hogy pár pillanatra Megálljunk Az élet oltára Előtt És fejünket lehajtva Fogadjuk A láthatatlan áldást A csend Töredékét A béke Szilánkját Amint óvatosan Megkarcolja Megkeményedett Emberi Szíveinket Hogy újra felfedezhessük ...

Lassan Szállingózik a hó A karácsony Ígérete Aranyba Csomagolja A téli világot És az ünnep piros Mosolya Zizegő Fehér papírra Ír üdvözletet Egy távoli földre Örökzöld fenyőfák Susogják tovább A szent üzenetet Útjára kel A szeretet A világ Óvatosan Lépked Nehogy Megzavarja A siető Angyalszárnyak ...

Elcsendesült a vízesés A kertben Aranyló pókhálóval Szőtte be a szelíd Ősz A kőszobrok bámuló Tekintettel csodálták Ahogy az utolsó Vízcseppek Végigfutottak a rideg Grániton Ahogy csak az alázat Könnycseppjei Tudnak talán Lecsordulni a Zord és Fájdalomtól Megkeményült Emberi Vonásokon A hűvös szél Zizzenő Őszi ...