Tél derekán
Virág nyílt
S fölötte a kopár
Topolya altatódalra
Emelte fekete ágait
Aludj még
Hiszen a tél
Ezernyi arcán
Csak futó mosoly
Suhant végig –
Bágyadt napsugár
Bókolt neki
De a kis virág
Nem hallotta
Apró szirmait
– Mesebeli selyemből
Szőtték talán –
Áttetsző, fehér
Fátyolként
Lebbentette meg
A szél
S ahogy leszállt
A téli alkony
Parányi téltündér
Szárnya rebbent,
Kezében jégcsatos könyv:
Zúzmarás mesék
És a kicsi virág
Szíve, lelke
Apró lángra gyúlva
Világított neki