Az első
A remény és öröm piros dalát hozza
Hogy minden bánat elillanjon
Ahogyan az éjszaka íze
Elillan
Az új hajnal mosolyára.
Megint egy nap,
Egy reménysugár,
Egy didalittas pillanat
Itt vagy még
Mindig
Suttog hozzám a szereteted
Az ölelésed melege
Fogom a kezed és érzem
ahogy futnak az erek a bőröd alatt
Itt vagy velem
Még mindig
A második
Hideg, steril kórházi ágyon fekszik
A halkszavú remény
Sivár falak válaszolnak
Visszhangozzák a
Csendet
Folyadék csepeg –
Senki sem hallja szavát
Beleolvad a csendbe
Bánt a lelkiismeret
Hogy lélegzem
Átalakul a világegyetem
Megáll az idő
A kétségbeesés
Sikítja monológját
S a félelem
A harmadik
Nem mozdul a kezem
Az erő megsemmisül
Megszűnnek a fizikai törvények
Nem létezem
Tovább
A napfény szürke árnyat vet
Nincs logika és értelem,
Csak tompa fehérség
Friss lepedőt bont szét
A gyász
Fehér rózsaszirmok
Suttogják szavak nélkül
Hogy szeretlek
Köszönöm, hogy voltál,
Vagy és
Leszel nekem