Puha hópelyhek
Kavarognak a szélben
Hosszú gyerekszempillákon
Megpihennek – szétolvadnak
A lehelet melegében
És a kipirult arcokat
A hűsítő alázat
Csókjával hintik tele
Szürke selyem az égbolt
Sehol egy nyílás
És mégis: lassan hull
Alá a hó
Magasra nőnek az árnyak
A téli alkony puha csendjében
Csönd van – csak a száraz
Kóró zizzen a
Fehér takaró alatt
Csillogó estét varázsol a
Végtelen fehérség
Befagyott tavakra simít
Békét a tél
S míg halvány ágyán
Szunnyad a táj,
Madár rebben és
Színes gyerekcsizmák
Írnak üzenetet a hóba