Jószándékú, ráncos
Öreg Mikulás
Vajon merre jársz a földön
Hol hallgatod a kisgyermekek
Gondtalan kacaját éppen
Merre tömöd kis csizmáikat
És örömsugarat csöpp arcaikra
Hol varázsolsz
Hozz nekünk is fügét
A béke mosolygó almáját
S hogy az egyetértés
Aranydiója
Minden zsákba
Bekerüljön
S fényes csizmáinkkal
Ne tapossuk el egymást
Hanem alázatban
Lehajoljunk és
Jótetteinkkel
Kifényezzünk
Minden felénk ballagó,
Megkopott cipőt
Teletömjük
Törődéssel
Narancsillatú
Mindent felüdítő
Emberséggel