Csodasz\u00e9p m\u00e1jusi reggel volt. Ragyog\u00f3an s\u00fct\u00f6tt a nap \u00e9s bodzaillat \u00faszott a leveg\u0151ben. Katica j\u00f3kedv\u0171en ugrott ki \u00e1gy\u00e1b\u00f3l. Az ablakhoz futott – piros pettyes h\u00e1l\u00f3ingje csak \u00fagy sz\u00e1llott ut\u00e1na.<\/p>\n
– Micsoda gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 id\u0151 van! – ujjongott. – Egy ilyen napf\u00e9nyes d\u00e9lel\u0151tt\u00f6t nem t\u00f6lthetek itt a n\u00e9gy fal k\u00f6z\u00f6tt… Kir\u00e1ndulni megyek! – hat\u00e1rozta el, s m\u00e1r indult is a szekr\u00e9ny\u00e9hez, hogy f\u00f6lvegye piros nadr\u00e1gj\u00e1t \u00e9s pettyes pul\u00f3ver\u00e9t. Az\u00e9rt piroslott \u00edgy be, mert – h\u00e9tpettyes katicabog\u00e1r l\u00e9v\u00e9n – csupa pipacsos \u00f6lt\u00f6z\u00e9kb\u0151l \u00e1llt a ruhat\u00e1ra.<\/p>\n
H\u00e1tizs\u00e1jk\u00e1ba csup\u00e1n egy vekkert tett –\u00a0 nehogy elfelejtse, mikorra kell haza\u00e1rnie eb\u00e9delni. Kulcsra z\u00e1rta gombah\u00e1z\u00e1t \u00e9s \u00fatnak indult.<\/p>\n
Ballagott, n\u00e9zel\u0151d\u00f6tt – lassan, k\u00e9nyelmesen, ahogy r\u00e1\u00e9r\u0151 turist\u00e1khoz illik. Kicsi otthona egyre ink\u00e1bb t\u00e1volodott t\u0151le, egyre apr\u00f3bbak lettek a pettyek is a tetej\u00e9n.\u00a0Katica megcsod\u00e1lta a k\u00e9kl\u0151 m\u00e1jusi eget, a nap aranyl\u00f3 sugarait. Megpihent egy kicsit egy falev\u00e9l \u00e1rny\u00e1k\u00e9ban, majd kit\u00e9r\u0151t tett a mez\u0151re, hogy megn\u00e9zze, fel\u00e9bredtek-e m\u00e1r a harangvir\u00e1gok. \u00c9ppen elmell\u0151z\u00f6tt egy lapulev\u00e9l alatt horkol\u00f3 legyet, amikor hirtelen nagyot kordult a gyomra.<\/p>\n
– Itt a reggeli legf\u0151bb ideje – \u00e1llap\u00edtotta meg. – Azt hiszem, az ott egy vadr\u00f3zsabokor lesz… ha szerencs\u00e9m van, finom falatokat is tal\u00e1lok rajta.<\/p>\n
A r\u00f3zsabokor tereb\u00e9lyes, id\u0151s n\u00f6v\u00e9ny volt, telis-tele b\u00f3d\u00edt\u00f3 illat\u00fa, r\u00f3zsasz\u00edn vir\u00e1gokkal. Levelei azonban satny\u00e1nak t\u0171ntek, mintha valaki megt\u00e9p\u00e1zta volna \u0151ket. Katica ett\u0151l olyan lelkes lett, hogy a m\u00e9hecsk\u00e9k, akik a nekt\u00e1rt gy\u0171jt\u00f6gett\u00e9k d\u00f6ngics\u00e9lve, nem gy\u0151ztek csod\u00e1lkozni.<\/p>\n
– Minek \u00f6r\u00fclsz annyira, pettyeske?<\/p>\n
– H\u00e1t nem tudj\u00e1tok?? H\u00e1t nem l\u00e1tj\u00e1tok?? N\u00e9zz\u00e9tek a leveleket! – sz\u00f3l\u00edtotta fel jelent\u0151s\u00e9gteljesen a m\u00e9heket.<\/p>\n
A m\u00e9hek elh\u0171ltek. Mit n\u00e9zzenek azokon a satnya, t\u00e9pett leveleken?! Akkor m\u00e1r ink\u00e1bb a vir\u00e1gokat n\u00e9zik, azok tele vannak nekt\u00e1rral, amit, ha \u00f6sszegy\u0171jtenek, finom m\u00e9zet k\u00e9sz\u00edthetnek bel\u0151le.<\/p>\n
Katica a bokor egyik sz\u00e1r\u00e1n \u00e9szrevett egy j\u00f3kora tetvet, aki a levelet majszolta. Azt\u00e1n egy m\u00e1sikat, aki a friss hajt\u00e1st puszt\u00edtotta \u00e9ppen. Odasietett hozz\u00e1juk \u00e9s gyorsan bekapta a fal\u00e1nk tetveket.<\/p>\n
A m\u00e9hek \u00e1lm\u00e9lkodva n\u00e9zt\u00e9k.<\/p>\n
– Csod\u00e1lkoztok, ugye? El sem tudok \u00edzletesebb reggelit k\u00e9pzelni, mint ezt a csemeg\u00e9t. Nem tartotok velem?<\/p>\n
A m\u00e9hek fej\u00fcket r\u00e1zt\u00e1k.<\/p>\n
– Nem, nem, k\u00f6sz\u00f6nj\u00fck! De \u00f6r\u00fcl\u00fcnk, hogy te j\u00f3l laksz ezekkel az iz\u00e9kkel\u2026<\/p>\n
– Lev\u00e9ltetvekkel.<\/p>\n
– Lev\u00e9ltetvekkel, mert nek\u00fcnk regeteg bajt okoznak azzal, hogy elpuszt\u00edtj\u00e1k a leveleket. \u00cdgy lassan az eg\u00e9sz r\u00f3zsabokor elpusztul vir\u00e1gostul, mindenest\u00fcl. M\u00e1rpedig akkor honnan gy\u0171jtj\u00fck majd a nekt\u00e1rt? H\u00e1l\u00e1sak vagyunk neked \u00e9rte – z\u00fcmm\u00f6gt\u00e9k.<\/p>\n
– Ugyan m\u00e1r, semmis\u00e9g – legyintett Katica. De b\u00e1rmikor l\u00e1tj\u00e1tok ezeket a finom falatokat, csak telefon\u00e1ljatok, \u00e9s \u00e9n j\u00f6v\u00f6k. Ha nem b\u00edrom megenni \u0151ket, majd k\u00e9sz\u00edtek bel\u0151l\u00fck bef\u0151ttet.<\/p>\n
– \u00c9n sz\u00f3lok neked. – hallatszott egy bizonytalan z\u00fcmm\u00f6g\u00e9s a katicabog\u00e1r h\u00e1ta m\u00f6g\u00fcl. Egy m\u00e9hl\u00e1ny \u00e1llt ott, aki s\u00e1rga pul\u00f3vert \u00e9s fekete szokny\u00e1t viselt.<\/p>\n
–\u00a0 Ildi vagyok – ny\u00fajtotta kez\u00e9t.<\/p>\n
– H\u00e9tpettyes Katalin Ilona, de mindenki csak Katic\u00e1nak h\u00edv. Egy p\u00f6tty\u00f6s gal\u00f3c\u00e1ban lakom az erd\u0151 sz\u00e9l\u00e9n. Nemr\u00e9g k\u00f6lt\u00f6ztem ide, mert h\u00e1zacsk\u00e1mat, ahol azel\u0151tt \u00e9ltem, tavaszi z\u00e1por puszt\u00edtotta el. \u00cdgy ker\u00fcltem a Kerek R\u00e9tre.<\/p>\n
M\u00e9h Ildi csendben hallgatta.<\/p>\n
– Rem\u00e9lem, siker\u00fcl itt otthonra tal\u00e1lnod.<\/p>\n
A m\u00e9hek egyet\u00e9rt\u0151en d\u00f6ngics\u00e9ltek. Ildi r\u00e1mosolygott.<\/p>\n
– \u00c9s azt is rem\u00e9lem, hogy j\u00f3 bar\u00e1tn\u0151k lesz\u00fcnk majd egy\u00fctt.<\/p>\n
Katalin Ilona telesz\u00e1jjal, boldogan b\u00f3logatott.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Csodasz\u00e9p m\u00e1jusi reggel volt. Ragyog\u00f3an s\u00fct\u00f6tt a nap \u00e9s bodzaillat \u00faszott a leveg\u0151ben. Katica j\u00f3kedv\u0171en ugrott ki \u00e1gy\u00e1b\u00f3l. Az ablakhoz futott – piros pettyes h\u00e1l\u00f3ingje csak \u00fagy sz\u00e1llott ut\u00e1na. – Micsoda gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 id\u0151 van! – ujjongott. – Egy ilyen napf\u00e9nyes d\u00e9lel\u0151tt\u00f6t nem t\u00f6lthetek itt a n\u00e9gy fal k\u00f6z\u00f6tt… Kir\u00e1ndulni megyek! – hat\u00e1rozta el, s m\u00e1r … <\/p>\n