Langymeleg ny\u00e1ri este volt. A b\u00e1rsonyos \u00e9gbolton sorra gy\u00faltak ki a csillagok. Ahogy lassan lesz\u00e1llt a sot\u00e9ts\u00e9g, f\u00e9ny\u00fck egyre szikr\u00e1z\u00f3bb Iett.<\/p>\n
Katica \u00e9s M\u00e9h Ildi \u00e1lm\u00e9lkodva n\u00e9zt\u00e9k.<\/p>\n
– Milyen var\u00e1zslatos az \u00e9gbolt! Mintha egy nagy sz\u0151nyeg lenne, telistele ez\u00fcst p\u00f6tty\u00f6kkel.<\/p>\n
– A csillagok meg olyanok, mintha egy nyakl\u00e1nc sz\u00e9tsz\u00f3r\u00f3dott gy\u00e9m\u00e1ntjai lenn\u00e9nek\u2026 \u00c1br\u00e1ndoztak, n\u00e9zt\u00e9k a j\u00faliusi eget. Egyszercsak M\u00e9h lldinek hirtelen egy \u00f6tlete t\u00e1madt.<\/p>\n
– Katica, tudok egy helyet, ahonnan m\u00e9g jobban l\u00e1thatjuk a csillagokat.<\/p>\n
Egy kis tiszt\u00e1sr\u00f3l az eg\u00e9sz sz\u0151nyeg, akarom mondani \u00e9gbolt l\u00e1that\u00f3, f\u00e1k sem takarj\u00e1k el.<\/p>\n
– Menj\u00fcnk, menj\u00fcnk! – lelkesedett Katica. Ami\u00f3ta a l\u00e1ba meggy\u00f3gyult, folyton izgett-mozgott, nem gy\u0151zte bej\u00e1rni a r\u00e9tet.<\/p>\n
\u00cdgy h\u00e1t elindultak. Az erd\u0151hoz \u00e9rve egyre nagyobbra n\u0151ttek a f\u00e1k \u00e1rny\u00e9kai. Ahogy beljebb haladtak a s\u0171r\u0171ben, az \u00e1rny\u00e9kok elt\u0171ntek, koromfekete s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g vette \u0151ket k\u00f6r\u00fcl.<\/p>\n
– Messze van m\u00e9g? – n\u00e9zett kor\u00fcl f\u00e9l\u00e9nken Katica.<\/p>\n
– Itt kell lennie valahol\u2026 taI\u00e1n m\u00e9g nem \u00e9rt\u00fcnk oda.<\/p>\n
Bukd\u00e1csoltak h\u00e1t a s\u00f6t\u00e9tben tov\u00e1bb. A f\u00e1k lombjaival langyos szell\u0151 j\u00e1tszott, az erd\u0151 m\u00e9ly\u00e9b\u0151l titokzatos hangok sz\u0171r\u0151dtek ki.<\/p>\n
– Biztos, hogy erre van? Nem kellene ink\u00e1bb visszafordulnunk?<\/p>\n
H\u0171v\u00f6sre fordult a sz\u00e9l is. Ildi tan\u00e1cstalanul n\u00e9zett kor\u00fcl. Egyszercsak elpityeredett.<\/p>\n
– Nem tudom, hol van az a hely. \u00c9s azt sem tudom, hol vagyunk\u2026<\/p>\n
– F\u00e9lek\u2026 – g\u00f6rb\u00fclt s\u00edr\u00e1sra Katica sz\u00e1ja is.<\/p>\n
Zokogva borultak \u00f6ssze. Olyan keservesen s\u00edrtak, hogy m\u00e9g az \u00f6reg t\u00f6lgyf\u00e1knak is elfacsarodott a sz\u00edve, vigasztal\u00f3an susogtak lombjaikkal. Ahogy \u00edgy itatt\u00e1k az egereket, M\u00e9h Ildi egyszercsak egy csillog\u00f3 valamire lett figyelmes.<\/p>\n
– N\u00e9zd, ott van egy csillag!<\/p>\n
A f\u00e9nyes pont egyre k\u00f6zeledett, \u00e9s egyre nagyobb lett. M\u00e1r csak n\u00e9h\u00e1ny l\u00e9p\u00e9snyire volt t\u0151l\u00fck.<\/p>\n
– Hiszen ez egy eg\u00e9szen k\u00fcl\u00f6nleges csillag! Biztosan megsz\u00f6k\u00f6tt az \u00e9gr\u0151l\u2026\u00a0Erre a csillag elkacagta mag\u00e1t.<\/p>\n
– Csillag? Dehogy vagyok \u00e9n csillag. Jancsi a nevem, \u00e9s a Szentj\u00e1nosbogarak csal\u00e1dj\u00e1nak els\u0151sz\u00fcl\u00f6tt fi\u00fagyermeke vagyok. \u00c9s m\u00e9gcsak nem is az \u00e9gr\u0151l j\u00f6v\u00f6k, hanem munk\u00e1b\u00f3l. \u00c9n vagyok az erd\u0151 egyik pici l\u00e1mp\u00e1ja, most \u00e9pp a kakukknak vil\u00e1g\u00edtottam, olvasni tanul ugyanis\u2026 – mutatkozott be illedelmesen meghajolva. – H\u00e1t ti mi\u00e9rt s\u00edrtok ilyen keservesen?<\/p>\n
Katica elmes\u00e9lte, hogyan indultak csillagn\u00e9z\u0151be, \u00e9s hogyan mentek tov\u00e1bb az erd\u0151 s\u0171r\u0171j\u00e9be, m\u00edg elt\u00e9vedtek.<\/p>\n
– Sebaj, majd \u00e9n seg\u00edtek nektek hazajutni. Ismerem a k\u00f6rny\u00e9k minden zug\u00e1t, magam is, errefel\u00e9 sz\u00fclettem. Vil\u00e1g\u00edtok nektek, csak gyertek ut\u00e1nam. Hazavezetlek titeket a Kerek R\u00e9tre.<\/p>\n
\u00cdgy is tort\u00e9nt. A kis csapat elindult, el\u00f6l ment Jancsi, kis l\u00e1mp\u00e1j\u00e1val mutatva az utat. Katic\u00e1\u00e9k k\u00f6vett\u00e9k. Az s\u0171r\u0171 erd\u0151 egyre ritkult, m\u00edg egyszer csak ki\u00e9rtek a r\u00e9tre, ahol m\u00e1r minden f\u0171sz\u00e1I ismer\u0151s volt.<\/p>\n
– K\u00f6sz\u00f6nj\u00fck, k\u00f6sz\u00f6nj\u00fck! – h\u00e1l\u00e1lkodtak.<\/p>\n
– Ugyan m\u00e1r, kicsis\u00e9g – mondta a szentj\u00e1nosbog\u00e1r szer\u00e9nyen. – Mindig seg\u00edtek azon, aki bajban van. Erre tan\u00edtottak a sz\u00fcleim\u2026 \u00c9s ha valaha sz\u00fcks\u00e9getek lesz \u00e9jjeli l\u00e1mp\u00e1ra, csak sz\u00f3ljatok, majd j\u00f6v\u00f6k.<\/p>\n
J\u00f3bar\u00e1tk\u00e9nt b\u00facs\u00faztak el egym\u00e1st\u00f3l. Katic\u00e1nak m\u00e9g otthon is a f\u00fcl\u00e9ben csengtek Jancsi szavai: ”Mindig seg\u00edtek azon, aki bajban van\u2026”<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Langymeleg ny\u00e1ri este volt. A b\u00e1rsonyos \u00e9gbolton sorra gy\u00faltak ki a csillagok. Ahogy lassan lesz\u00e1llt a sot\u00e9ts\u00e9g, f\u00e9ny\u00fck egyre szikr\u00e1z\u00f3bb Iett. Katica \u00e9s M\u00e9h Ildi \u00e1lm\u00e9lkodva n\u00e9zt\u00e9k. – Milyen var\u00e1zslatos az \u00e9gbolt! Mintha egy nagy sz\u0151nyeg lenne, telistele ez\u00fcst p\u00f6tty\u00f6kkel. – A csillagok meg olyanok, mintha egy nyakl\u00e1nc sz\u00e9tsz\u00f3r\u00f3dott gy\u00e9m\u00e1ntjai lenn\u00e9nek\u2026 \u00c1br\u00e1ndoztak, n\u00e9zt\u00e9k a j\u00faliusi … <\/p>\n